A triviális dolgok azok, amiket kimondasz, rábólintasz ha elvetemült vagy el is kezded és már fel is szálltál a szopórollerre! És csak hajtod és hajtod, és hajtod, és…
Ma hivatalból jutott több is, de én merész és bátor vagyok, kitalálok magamnak is
Ma megjöttek a fényszóró izzói… Izzó csere, nem is hangzik olyan vészesen! Nem hát, ízé meghát! Tapasztalt róka lévén doksi elő! Oh, kábelkorbács le, rögzítőrugó ki és már lehet is cserélni.
Na és mi a valóság? Kobra felnyitja a motorháztetőt, 10 percig nézegeti majd visszacsukja. Majd hétvégén! Vagy megvárom, hogy megjöjjenek a SilverVision irányjelzők is…
Már megint nem találok két pendrive-omat!
bezzeg amit kerestem azt megtaláltam, értem én, hogy 128 de basszus nem MB hanem GB amire nagy szükségem lenne! Na meg arra a Sétáló János promó eszközre ami bár 1GB, de mentő és telepítő rendszerem lakóhelye
Esküszöm ezentúl csak olyat veszek amin van fűzőkarika – igen, legalább egyben hagyjam el az összeset 😐 – vagy veszek egy nagy rakat pányvát!
Tags: életkép, informatika, kütyü
Teljesen belebetegedtem a dologba (ismét)…
A cégnél sokan tekernek rendszeresen vagy amikor csak az idő engedi letéve a gépjárművet; régen én is elég sokat nyomtam a pedált – kölyökként, nem kevés városi bringa középcsapágyát hajtottam szét, Dezső bá’ nagy örömére:) Aztán jöttek a helyi bringa klubban a tekerős péntek délutánok és szombat délelőttök Endre bá’ dirigálásával: garázs – Tőserdei körök útvonalon. És igen! Eljött az első saját tulajdonú bringám idejei is egy orosz országúti képében, acél vázas volt a kicsike, de gyönyörű kékes-lilás színezéssel és jó sok szerelni valóval. Jó, nem volt már fiatal és Csaba is meghajtotta előttem rendesen, de az enyém volt!
Most egy ideje újra kitört rajtam a tekerés utáni vágy, pláne mióta nem bírom a súlyzós edzést, na meg hogy néha egy óra is van mire bedugózom az irodába…
Fene egye meg nem egyszerű… a szívem csücske egy Kross Level Ax Disc piszok drága (a Vanmoof gépeket már ne is említsem) és mindig enne a fene, hogy hol és mennyi időre merjem lezárni és ha komolyan belegondolok nem is használnám ki, a munkába járáshoz és néha túrázni erősen túlzás.
Kihívások:
– 195 centi és 105-110 kiló vagyok, ezt el kell viselnie
– nekem, hogy fel kell cipelnem az erkélyre és
– lehetőleg ne öten akarják ellopni amint felemelem az ülepem róla…
De nem adom fel, tekerni fogok és sajnálni a dugózókat!:)
Na mármost abban az vala, hogy fizető ügyfelet leordítani az Ő két lábáról nem rendjén való… a &#@% nem!
Történt vala az alábbi vagy legalábbis ahhoz nagyon valóság közeli trécselés Mr. Bell találmányának ük-ükunokáján:
[…]
„Kedves” ellen: – … biztos vagyok benne! Azt másképp nem tudod megcsinálni, csak így!
– Értem én, hogy ez bizonyos körülmények és Hold állás mellett lehet megoldás, de csak ideiglenes és nálunk nincsenek körülménye, ilyenek legalábbis.
– De nekünk és Jucusnak (csak az anonimitás kedvéért – a szerk.) azt mondták, hogy így kell és nem lehet máshogy.
– Jó, de akkor miért nem csináljátok meg úgy?
– Mert nem értek hozzá!
– Tudom… És Pistike (így hívok minden elolvastam két Chip magazint, meg már láttam egy UTP kábelt ámításteschnikust – megint a szerk.) ?
– Nem bízom meg benne! — diszkréten megpróbálok nem túl nagyot nyeríteni
– Bennem megbízol? — tiszta love story óvszer használati kérdéssel megspékelve
– Természetesen meg!
– És még sem hiszed el, hogy az úgy nem… De jó fej leszek, ez kb 4 órás munka plusz a mentési idő, a mentésből vissza állás közel 1 óra meg rendeltek nekem egy pizzát és megszámítom, csak most, csak neked, csak oktatási célzattal a szokásos munkadíjam kétszereséért plusz a taxi. — Dobd a Szent Végösszeget ellenségid felé és – ki mivel nékünk nem kedves – megdeglend!
– ööö, de az nagyon sok…
– Én is megcsinálhatnám két tábla csokiért, de abból nem hiszem el, hogy értek hozzá és vacsorának is kevés, de vigasztaljon, hogy utána nem számolok fel rendszer felmérést és egyéb dolgokat amivel egy ismeretlen környezet átvétele jár.
– Megbeszéljük még, jó? Te most közben eszel?
Nagy nyelés részemről. – Nem, de így a körbe-körbe kergetőzésünk 78. percének 26. másodpercében már erősen kiszáradt a torkom. Jó, hívjatok fel, hogy mire jutottatok![…]
Jelenlegi stádiumom, de szeretnék néha megszabadulni a tudálékos, hogy kell CTRL+S-t nyomni a mentéshez bevételi forrásoktól
Tags: életkép, informatika, munka
Most az van, hogy vagy feltalálom a méz nélküli mézes-szójás-chillis pácot a csirkeszárnyakra vagy lemegyek és jól szétázom, esetleg kreálhatnék valami más pácot is – de ahhoz nincs kedvem:)
Tags: életkép, gasztrorgia
A napokban valaki kérdezte, hogy miért van ennyi kitűzött célom és miért vágyom ennyi mindenre. Ha nem akarnék semmit elérni, semmit létrehozni és teljesíteni akkor mi végre vagyok?
Az emberi természet egyik alapvető vonása, hogy mindannyian célokat keresünk. És csak akkor vagyunk boldogok, ha fokozatosan valamilyen fontos dolog irányába haladunk. A boldogság nem más, mint egy megfelelő ideál, vagy cél fokozatos megvalósítása az életben. Céljaink adnak erőt, értelmet, jelentőséget, lelkesedést, energiát az életünknek. Ha visszaemlékezünk, azt tapasztaljuk, hogy akkor volt a legjobb a közérzetünk, amikor valamilyen fontos cél felé haladtunk.
Tags: életkép, gondolatok
Kérem szépen ez azért nátfáni… Heti 2 óra squash és két alkalom edzés, de a egyedikre felmászást még mindig utálom. Vmelyik mocsok lopja a levegőm…
Tags: életkép, gondolatok, pihenés, sport
Érdekes dolog ez, kérem szépen!
Heti 3 alkalommal nyomtam a súlyokat és a pedált meg az elipszist mielőtt megbolondult a pánikbetegségem által a szívem.
Most egy ideje nyomom újra, de mindig úgy jött ki, hogy csak 2 alkalom jutott. Múlt héten ez meg lett fejelve egy óra squash játékkal, a héten már 2 órát játszottunk és láss csodát! Egyre és egyre többet akar a szervezetem!
Komolyan mondom, mint valami drog…
Ma már kicsit sem fáradtam el és Gyönyörűséges partnerem is jól bírta és egyre jobban belerázódott a játékba – az apró balesete ellenére, még maradtunk volna egy órát:D
Eddig is keményen gondolkodtam, hogy újra kellene tekerni, hisz sokat járok a szomszéd kerületbe, nem csak az edzés miatt; de ha ez így folytatódik… hát!
Egy kis visszatekintés: Amikor elkezdtem ezt a mozogjunk már valamit, mert 195 centimmel és az eddigi életvitelemmel, nehogy már így nézzek ki… eleinte lejártam csak úgy edzegetni, meg tekerni de gyorsan rájöttem, hogy hát ez így édes kevés, így volt ez a nin-jutsuval is anno… Elkaptam az egyik edzőt akivel már pár alkalommal váltó szériáztunk és állíttattam össze vele egy heti 3 alkalmas izzítót. Eleinte persze, hogy meghaltam és nem bírtam csak 3 óra alatt lenyomni amit számításaim szerint egy jól elkapott ütemben olyan 80-90 percet emészt fel. Most ez úgy néz ki, hogy állati kellemesen érzem magam utána, a napi adagot lenyomom 70-80 perc alatt ideális esetben és még jöhet az egy óra cross-hill tekerés is – a POLAR érzékelő miatt még szívom a fogam a maga 20 rongyával, de gyanítom ezt is beszerzem vagy egy órát majd – semmi „jaj, mindjárt megdöglöm!” csak rendes, emberesen leizzadás oroszlánbarlang-szaggal…
Tegnap este nézegettem a 42″ FullHD LCD tévéket, mire oda jutok a LED technológiás is megfizethető lesz és nekem valahogy a képe is jobban tetszik, viszont nem zabál annyit, mint egy plazma. Szóval ha ez így halad komoly ellenfele akad a TVnek, merthogy tegnap beleszerelmesedtem egy cross-trekking, de inkább MTB Kross gépbe.
Tags: életkép, gondolatok, kütyü, My Little Vampire, sport, wanted
– Te szeretsz engem?– Persze.– Csak mert sosem mondod.– Egyszer mondtam, majd ha változik szólok.
Tags: életkép, humor, My Little Vampire
Rájöttem a tudósok, mint puha pöcs!
Kezdték a Holdra szállással! Milyen érdekes, h azóta senki nem járt ott, sőt még csak a közelében sem…
Most mehetek teregetni….
Tags: életkép, gondolatok
