Na mármost abban az vala, hogy fizető ügyfelet leordítani az Ő két lábáról nem rendjén való… a &#@% nem!
Történt vala az alábbi vagy legalábbis ahhoz nagyon valóság közeli trécselés Mr. Bell találmányának ük-ükunokáján:

[…]

„Kedves” ellen: – … biztos vagyok benne! Azt másképp nem tudod megcsinálni, csak így!
– Értem én, hogy ez bizonyos körülmények és Hold állás mellett lehet megoldás, de csak ideiglenes és nálunk nincsenek körülménye, ilyenek legalábbis.
– De nekünk és Jucusnak (csak az anonimitás kedvéért – a szerk.) azt mondták, hogy így kell és nem lehet máshogy.
– Jó, de akkor miért nem csináljátok meg úgy?
– Mert nem értek hozzá!
– Tudom… És Pistike (így hívok minden elolvastam két Chip magazint, meg már láttam egy UTP kábelt ámításteschnikust – megint a szerk.) ?
– Nem bízom meg benne! — diszkréten megpróbálok nem túl nagyot nyeríteni
– Bennem megbízol? — tiszta love story óvszer használati kérdéssel megspékelve
– Természetesen meg!
– És még sem hiszed el, hogy az úgy nem… De jó fej leszek, ez kb 4 órás munka plusz a mentési idő, a mentésből vissza állás közel 1 óra meg rendeltek nekem egy pizzát és megszámítom, csak most, csak neked, csak oktatási célzattal a szokásos munkadíjam kétszereséért plusz a taxi.  — Dobd a Szent Végösszeget ellenségid felé és  – ki mivel nékünk nem kedves – megdeglend!
– ööö, de az nagyon sok…
– Én is megcsinálhatnám két tábla csokiért, de abból nem hiszem el, hogy értek hozzá és vacsorának is kevés, de vigasztaljon, hogy utána nem számolok fel rendszer felmérést és egyéb dolgokat amivel egy ismeretlen környezet átvétele jár.
– Megbeszéljük még, jó? Te most közben eszel?
Nagy nyelés részemről. – Nem, de így a körbe-körbe kergetőzésünk 78. percének 26. másodpercében már erősen kiszáradt a torkom. Jó, hívjatok fel, hogy mire jutottatok!

[…]

Jelenlegi stádiumom, de szeretnék néha megszabadulni a tudálékos, hogy kell CTRL+S-t nyomni a mentéshez bevételi forrásoktól

Tags: életkép, informatika, munka