Mostanában nagyon kíváncsi lennék mit lát, mit érzékel Kölyök a környezetéből!
Valami az utóbbi hetekben, hónapokban – jó bő fél évben – megváltozott! De mi? Nem tudom 🙁
Egyre sűrűbben fordul elő, hogy mikor hazaérek, köszönök neki, hogy megjöttem – igen, szoktam. Meg amikor elmegyek, akkor is; akinek kutyája vagy macskája van szerintem nem ismeretlen dolog ez. Levetkőzöm és arra lépek be a szobába, hogy vadul cikázik össze-vissza a terráriumában, ágaskodik felfelé. Ilyenkor odaülök mellé, beszélek hozzá, csitítom, kezem az üveghez teszem és szép lassan megnyugszik, a levegő vételén is látszik, hogy nem zihál. Ilyenkor mégjobban sajnálom, hogy nem lett kézhez szoktatva, sokkal érdemtelenebb helyre ment el a figyelmem. Szóval olyankor hosszabb-rövidebb idő után megnyugszik, vagy nem és kezdi elölről amikor otthagyom. Persze én meg, mint jó „szülő” megyek vissza és kezdődik minden elölről.
Féltem a kis bolondot, még véletlen ebben az őrült hajszában kárt tesz magában!

Tags: Kisribanc, Matka