Teljesen belebetegedtem a dologba (ismét)…

A cégnél sokan tekernek rendszeresen vagy amikor csak  az idő engedi letéve a gépjárművet; régen én is elég sokat nyomtam a pedált – kölyökként, nem kevés városi bringa középcsapágyát hajtottam szét, Dezső bá’ nagy örömére:) Aztán jöttek a helyi bringa klubban a tekerős péntek délutánok és szombat délelőttök Endre bá’ dirigálásával:  garázs – Tőserdei körök útvonalon. És igen! Eljött az első saját tulajdonú bringám idejei is egy orosz országúti képében, acél vázas volt a kicsike, de gyönyörű kékes-lilás színezéssel és jó sok szerelni valóval. Jó, nem volt már fiatal és Csaba is meghajtotta előttem rendesen, de az enyém volt!

Most egy ideje újra kitört rajtam a tekerés utáni vágy, pláne mióta nem bírom a súlyzós edzést, na meg hogy néha egy óra is van mire bedugózom az irodába…
Fene egye meg nem egyszerű… a szívem csücske egy Kross Level Ax Disc piszok drága (a Vanmoof gépeket már ne is említsem) és mindig enne a fene, hogy hol és mennyi időre merjem lezárni és ha komolyan belegondolok nem is használnám ki, a munkába járáshoz és néha túrázni erősen túlzás.
Kihívások:
– 195 centi és 105-110 kiló vagyok, ezt el kell viselnie
– nekem, hogy fel kell cipelnem az erkélyre és
– lehetőleg ne öten akarják ellopni amint felemelem az ülepem róla…

De nem adom fel, tekerni fogok és sajnálni a dugózókat!:)

Tags: bringa, életkép, munka, pihenés, sport